Baranya megyében lévõ kicsi település, a Honfoglalás során Etel kun fõvezér fia, Eudu (Gyöd, Gyödõ) foglalja el ezt a vidéket. Szálláshelyét a forrás környékén rendezik be. Az Õ nevébõl lesz a hely Gyöd-Jud-Gyüd, majd Máriagyûd.

Szent István az 1000 körül Pécsváradra telepített bencés atyákra bízza ezt a területet. Térítõ útjukon 1006-ban megtalálják a legenda szerint a kereszténnyé vált antok (barlanglakó szlávok) által a még ma is üdítõ vizet adó forrás mellé helyezett Mária-szobrot, és kis, kõbõl épített kápolnát építenek föléje. Sokak által látogatott zarándok hely.

Ez MÁRIAGYÛD rövid története.

Ezeket az adatokat azonban az érdeklõdõ kevés utánajárással megtalálhatja. Nem is e gyönyörû hely lexikális bemutatása írásom célja.

Található e szép településen egy Rehabilitációs Otthon, melyet 1994-ben ANTAL ZOLTÁN református lelkész, lelki gondozó alapított.

A Bethánia Rehabilitációs Otthon alkohol-szenvedélybetegek bentlakásos, intézeti gyógykezelését végzi.

A közelmúltban látogatóként, vendégként jártam ebben az otthonban, ahol a betegek (!) és az otthon dolgozói egy nagy békés családként élnek.

Ottlétem alatt azt láttam, hogy a betegek gyógyítását végzû pszichiáter, pszichológus, terapeuták, az ellátásukról gondoskodó gazdasági-mûszaki személyzet, mint megannyi családtag szeretetteljes légkörben élnek egymás mellett.

Emberként kezelik az itt gyógyulni vágyó betegeket.

Szerettem volna, ha ezekrõl a betegekrõl az a sok-sok elõítélettel vélekedõ ember is megtapasztalhatja hozzám hasonlóan, hogy dolgozók és betegek egyaránt megtesznek mindent, hogy az innen kikerülõk újra a társadalom hasznos tagjai lehessenek.

Az alkoholizmus betegség! Betegség, melytõl megszabadulni, belõle kigyógyulni nagyon nehéz vállalkozás.

A sikerhez a betegnek óriási szüksége van segítõ kezekre, kapaszkodóra, melyet nagyon sokan éppen az irántuk táplált elõítélet miatt nem kapnak meg.

Sokuktól nem csak távolabbi, de közvetlen környezetük, feleségek, anyák, gyerekek, barátok is elfordulnak. Pedig éppen az Õ segítségükre lenne a legnagyobb szükség ahhoz, hogy ezek a férfiak ebbõl a védelmet, biztonságot nyújtó intézetbõl kikerülve vissza tudjanak illeszkedni a hétköznapi életbe.

Láthattam, hogy azok a lakók is olyan munkavégzésre voltak képesek, olyan munkafolyamatokat sajátítottak el, amelyeket azelott soha nem végeztek.

Szépek, mutatósak voltak az általuk fából készített dísz,- és használati tárgyak, a kézzel szõtt szõnyegek, az általuk karbantartott környezet.

Az otthon kívül-belül tiszta, lakályos, otthonos. Az épületet körülvevõ területen gondozott kertben szebbnél szebb virágokat láthattam,- melyek meghálálták az õket ápoló gondos kezek munkáját.

Egy itt gyógyuló beteg barátjaként szeretnék köszönetet mondani az intézet minden dolgozójának áldozatos munkájukért!
A gyógyulni vágyóknak szívbõl kívánom, hogy kitûzött céljaikat mindannyian érjék el, gyógyuljanak meg.

Köszönet az alapító ANTAL ZOLTÁN lelkész Úrnak, hogy megteremtette a betegek számára a lehetõséget, hogy meg tudjanak szabadulni szenvedélybetegségüktõl.

Köszönöm, hogy ott lehettem, kívánom minden, elõítélettel rendelkezõ embertársamnak, hogy értékeljék át a szenvedélybeteggel kapcsolatos érzéseiket, és lehetõségeikhez mérten nyújtsanak kezet ezeknek az embereknek segítve ezzel is gyógyulásukat.

Jó egészséget kívánok a Bethánia Rehabilitációs Otthon dolgozóinak és betegeinek!

Õszinte tisztelettel:

Nyíregyháza, 2007. július 8.

Egy gyógyuló beteg barátja

-----------------------------------------------------------------------------------------------